Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Diagnosztikája

Borderline személyiségzavar – Eszik, vagy isszák?

 
Mikor először közlöm valakivel, hogy én borderline személyiségzavaros vagyok mindig megkérdezik, hogy az mégis micsoda? Nem egy beszédes elnevezés, a paranoid személyiségzavart, vagy a narcisztikus személyiségzavart mindenki érti, de a borderline magyarázatra szorul. Ezért összegyűjtöttem a legfontosabb információkat.
 
A borderline személyiségzavar megállapításához hosszú ideig tartó diagnosztika szükséges, és az sem baj, ha a pácienst többen is „megvizsgálják”. A diagnózis felállításának feltétele az is, hogy a beteg az MMPI teszt neurotikus és pszichotikus skáláin is emelkedett pontszámot érjen el.
 

Hogyan kezdődött?

 
A neurotikus páciensek (depresszió, szorongás stb) a magánpraxisokban, járóbeteg ellátásban könnyen kezelhetők. Azonban egyes páciensek ezekre a terápiákra egészen másként reagáltak, így kiderült, hogy sokkal betegebbek, mint az első látásra feltételezhető volt. Ezeknek az új típusú betegeknek kezdetben nem volt egyezményes elnevezése. Egyesek a neurotikus problémáktól való különbözőségből indultak ki, mások a skizofréniára hasonlító tüneteiből. Voltak, akik egyenesen a skizofrénia enyhe formájának vélték. Bár a borderline kifejezést először Adolph Stern használta 1938-ban, mégis több mint 50 évvel később Marsha M. Linehan 1993-as tanulmányával vált ismertté. Az első magyar nyelvű irodalom 2008-ban került kiadásra, Dr. Kuritárné Dr. Szabó Ildikó klinikai szakpszichológus keze nyomán. (Ezt bizony nyugodt szívvel mondhatjuk napjainknak.)
A borderline szó szerint fordítva határvonalat jelent. Az elnevezés a neurózis és a pszichózis közötti határra vonatkozik. A kifejezést sokan támadták, mivel e kettő között nincs éles határvonal (border line) hanem inkább egy határterület (border area) húzódik. Ezen kívül sok klinikus csak „szemétkosárnak” használja ezt a diagnózist, és ebbe dobják be a nehézséget okozó, a klasszikus pszichés betegségekbe nem besorolható, problémás pácienseket.
Annyi bizonyos, hogy a borderline személyiségzavaros emberek nem illeszthetők be egyértelműen sem a neurotikus sem a pszichotikus csoportba, így vagy a kettő között, vagy egy harmadik kategóriaként kell létezniük.
 

A diagnosztikai kritériumok

 
A borderline személyiségzavarnak 9 diagnosztikai kritériuma is van, amiből minimum 5-nek kell teljesülnie.
     
1. Kétségbeesett erőfeszítés a valós vagy vélt elhagyatás elkerülésére.
2. Instabil és intenzív interperszonális kapcsolatok mintázata, amelyre jellemző az idealizálás és a devalválás szélsőséges váltakozása.
3. Identitászavar: tartósan torzult vagy instabil énkép.
4. Impulzivitás legalább két olyan területen, amelyek potenciálisan önkárosítóak (pl költekezés, szexualitás, szerabúzus, bolti lopás, vakmerő autóvezetés, falás stb.)
5. Visszatérő öngyilkossági fenyegetőzések, gesztusok, vagy magatartás, vagy öncsonkító magatartás.
6. Érzelmi instabilitás: jellegzetes hangulati reaktivitás, amely általában néhány óráig tart.
7. Krónikus üresség érzése
8. Inadekvát, intenzív harag, vagy annak kontrollálási nehézsége.
9. Átmeneti stresszhez kapcsolódó súlyos disszociatív tünetek, vagy paranoid elképzelések.

Saját tapasztalatból tudom, hogy ezek nem mindegyike fedezhető fel önmagunkban, de egy külső személy világosan láthatja. Például a krónikus üresség érzését nyilván csak a borderline személy elmondásából tudhatjuk meg, de a harag kontrollálási nehézségét már inkább a környezet veszi észre. Többek között ezért is lehetetlen az „öndiagnosztizálás”. Az én esetemben a kezdeti diagnosztika során (általam kitöltött tesztek alapján) öt kritérium teljesült, de később a terápia során kiderült, hogy még legalább egy, de inkább kettő hozzátehető ehhez.
 

 

Miért nem biztos, hogy border a border?

 
A személyiségzavaroknak átlagosan 4 vagy 5 diagnosztikai kritériuma van. Ezalól a borderline kivétel a maga 9 kritériumával. Ezek szerint ez utóbbi már két személyiségzavarnak felel meg (mármint „matematikailag”). Ráadásul majdnem az összes feltétele fellelhető valamelyik másik személyiségzavar diagnosztikai kritériumai között is. Ilyen formán azt is mondhatnánk, hogy a borderline valamiféle kombó. Például gyakran mutatnak paranoid tüneteket, ahogyan e sorok írója is. De az elkerülő személyiségzavar is egy az egyben igaz rám. Viszont tudomásom szerint léteznek olyan borderek, akik az antiszociális személyiségzvarosokra hajaznak, vagy éppen a kényszeresekre. Na de akkor honnan tudhatjuk, hogy valaki border, vagy inkább kevert személyiségzavaros? Azt kell mondjam, hogy laikusok nagyjából sehonnan, de a szakemberek is gyakran félrediagnosztizálhatják.
 

Tipikus borderline magatartás mintázatok

 
1. Emocionális vulnerabilitás: A negatív érzelmi ingerekre való nagyfokú érzékenység, az érzelmek nagy intenzitása, és az érzelmi alapszintre való lassú visszatérés, valamint érzelmi sebezhetőség.
2. Önérvénytelenítés: A saját érzelmi válaszok, gondolatok, hiedelmek és magatartások érvénytelenítése, vagy fel nem ismerése. Irreálisan magas elvárások önmagával szemben. Együtt járhat intenzív szégyennel, öngyülölettel és önmaga felé fordított haraggal.
3. Nem enyhülő krízis: Sémaszerűek a gyakori, stresszkeltő, negatív környezeti események, megszakadások és akadályok.
4. Gátolt szomorúság: A negatív érzelmi válaszok gátlása vagy túlkompenzálása, különösen gyásszal, veszteséggel kapcsolatban.
5. Aktív passzivitás: Hajlam az interperszonális problémák passzív stílusú megoldására, amely maga után vonja a saját életproblémák elkötelezett, aktív megoldásának sikertelenségét.
6. Látszólagos kompetencia: Az egyén hajlamos arra, hogy megtévesztően kompetensebbnek tűnjön, mint amilyen valójában. Ez annak köszönhető, hogy kompetenciáját képtelen a várható hangulatokon, szituációkon és időn át fenntartani és az emocionális distressz adekvát nonverbális jelzéseit kifejezni.
 

A borderline altípusai

 
Mint minden pszichés vagy mentális megbetegedésnél, a borderline páciensek is osztályozhatók súlyosságuk szerint. Jelenleg négy alkategóriát különböztetnek meg.
Az első csoport a pszichózis határán áll, felfokozott érzelmek, depresszió, dühkitörések, súlyosan károsodott interperszonális viselkedés jellemzi őket. Továbbá az identitás és a valóságérzet deficites. Előfordulnak átmeneti pszichotikus epizódok, a gondolkodásukban a többiekhez képest jelentősebb károsodás figyelhető meg (pl paranoid gondolatok) A második csoport tagjai másokhoz fűződő kapcsolatai ingadozók, agresszív acting out, impulzivitás, identitásérzet bizonytalansága jellemző. A visszautasítás elől izolációba menekülnek, ahol magányosak és depressziósak.

 

A harmadik csoport látszólag adaptívan viselkedik, dühkitörései nincsenek, de üresek és érzelemszegények. Az identitásérzet alulfejlett, mások identitását másolják, kapcsolataikból hiányzik a hitelesség és a spontaneitás. Visszahúzódó magatartással vagy intellektualizációval védekeznek. A negyedik csoport a neurózisokkal határos, akikre a szimbiotikus kapcsolatok a jellemzőek, a megmentő kapcsolat elérhetetlenségére depresszióval reagálnak. Dependensek, azaz függő kapcsolatokban élnek, jellemző a csüngő, kapaszkodó magatartás, visszautasításra, veszteségélményre adott erőteljes reakció. A vágyott dependens kapcsolat hiányában állandó szorongás jellemző.

Összefoglalva a borderline személyiségzavar egy komplex probléma, nem lehet egy szóban, de még csak egy mondatban sem megmagyarázni. Régebben magyarul határeseti személyiségzavarnak is nevezték, de ma a hivatalos neve érzelmileg labilis személyiségzavar. Azt hiszem, hogy ez még mindig nem tökéletes megfogalmazás, de tény, hogy beszédesebb, mint elődjei.
 
(forrás: Kuritárné Szabó Ildikó: A borderline személyiségzavar; Marsha M. Linehan: A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.